A transznacionális találkozókon a kommunikációt gyakran a gyarmatosító nyelvek uralják. Kiindulópontja az a feltételezés, hogy „mindenki ért angolul”. Milyen hatással van ez a viták dinamikájára és végső soron a jövőbeli cselekvésekre? Mi a politikai motivációja annak, hogy minden embert arra ösztönözzünk és támogassunk, hogy saját nyelvén fejezze ki magát? Hogyan tudjuk eltávolítani a nyelvi akadályokat a különböző nyelveket beszélő aktivisták közti jobb együttműködés érdekében?
- Sokszínűség: A többnyelvű eseményeken történő tolmácsolás elősegíti a különböző kulturális és társadalmi háttérrel rendelkező emberek szélesebb körű gondolatainak és ötleteinek kifejezését.
- Inkluzivitás: Gondoskodj arról, hogy a különböző háttérrel rendelkező emberek aktív részesei lehessenek a találkozóknak. Ez magában foglalja a nyelvi korlátok leküzdését és a meglévő nyelvi hatalmi struktúrák újraértékelését is.
- A mások iránti tiszteletet úgy lehet kifejezni, hogy mindenki számára biztonságos teret teremtünk, ahol az emberek nyelvi kifejezésük tekintetében egyenlőek. Bár a legtöbb ember többé-kevésbé érti az angolt és képes is kifejezni magát ezen a nyelven, lehet, hogy nem érzi magát kényelmesen, ha ezt a nyelvet használja, vagy kényelmesebbnek érzi, ha anyanyelvén (vagy egy másik, számára ismerősebb nyelven) fejezi ki magát. Az erre való lehetőség biztosítása az emberek mint egyének és kulturális identitásuk iránti tisztelet jelének tekinthető.
- Felhatalmazás: Anyanyelvük (vagy egy ismert idegen nyelv) használata arra ösztönzi az embereket, hogy aktívan vegyenek részt többnyelvű eseményeken anélkül, hogy frusztrációt éreznének, vagy attól tartanának, hogy kevésbé kompetensnek tűnnek, nem értik meg őket, vagy korlátozott nyelvtudásuk miatt elítélik, kinevetik őket.
- Kapcsolódás: A (verbális) kommunikáció egyik fő funkciója az identitás kifejezése, a megfigyelt tények, gondolatok, érzelmek és szükségletek közlése. Az empátia mások érzéseinek és tapasztalatainak megosztására való képességet jelenti, azáltal, hogy elképzeljük, milyen lenne a másik helyében lenni. Ezeket figyelembevéve, a transznacionális eseményeken a lehető legtöbb nyelven történő tolmácsolás megerősíti a kapcsolatok és az empatikus cserék alapjait a résztvevők között.
- Közelség: Egy olyan környezet, amelyben az emberek szabadon és kényelmesen cserélhetnek ötleteket és tapasztalatokat, közelebb hozza őket egymáshoz, és megadja nekik azt az érzést, hogy nem egyedül küzdenek, függetlenül attól, hogy mennyire különbözik a helyzetük.
A több nyelven zajló eseményeken két fő típusú tolmácsolás létezik: a konszekutív és a szinkron tolmácsolás.
A konszekutív tolmácsolás során a tolmács a beszélő mondatai/gondolatai után fordítja le az üzenetet. Ez a tolmácsolási típus gyakoribb, mert nem igényel sok technikai felszerelést (mikrofon és hangosítás elegendő), de vannak hátrányai is:
- A hosszú ülések fárasztóbbak és kimerítőbbek a beszélők (akiket folyamatosan megszakítanak, és néha elveszítik a gondolatmenetüket és a beszédfolyékonyságukat), a tolmácsok (akiknek jobban kell koncentrálniuk, hogy megjegyezzék a mondottakat) és a résztvevők (különösen, ha mindkét nyelvet értik) számára is.
- A beszélt nyelvek száma leggyakrabban kettőre korlátozódik (az előadók által használt nyelvre és a fordítás nyelvére), kettőnél több nyelv esetén az esemény lebonyolítása nagyon nehézkessé válik.
A szinkrontolmácsolás azt jelenti, hogy az üzenetet szinte egyidejűleg fordítják. Többnyelvű találkozókra alkalmas, mert lehetővé teszi a több mint két nyelvre történő szinkronfordítást (néha egy közös kapcsolónyelv használatával). A beszélőket nem szakítják meg, az üzenet a hallgatók számára folyékonyabb, és a tolmácsok könnyebben tudnak csapatként dolgozni.
A szinkrontolmácsolás nem lehetséges technikai tolmácsolási berendezések (a hallgatók és a tolmácsok számára) és a tolmácsok koordinációja/képzése nélkül, de pontosan ebben tud a GRAI hozzájárulni egy transznacionális esemény szervezéséhez.
